„Aki szereti a fajtáját, népét, annak csodálatos a mi munkánk. Mert azt csak szeretetből és alázattal lehet, szabad csinálni. Magható történetek, élmények fűznek a Szigetközhöz, a Rábaközhöz és a Hansághoz. Errefelé ragaszkodóak az emberek. Azonban, ha valaki magas lóról próbál közeledni feléjük, bezárkóznak, elfordulnak…”
Szabadföld, 1993. február
„A néprajzi munka kiindulópontja a szeretet. Ezt megérzik az emberek, és csak annak nyitják ki szívüket, akiből érzik, hogy szeretet árad. Nekem nagyon sok kedves emlékem van, ami összeköt az egyszerű emberekkel.”
Kisalföld, 1994. február. 23., Szeretettel közeledni…
„Én hiszek a küldetésemben. Abban, hogy Isten ezt a feladatot szánta nekem. A hivatástudatom pedig arra kötelez, hogy amíg erőm engedi, tovább adjam ismereteimet, tapasztalataimat az embertársaimnak. Ez teszi tartalmassá az életemet, az öreg napjaimat…”
Szabadföld, 1993. február
„A honismereti munka az egyik legfontosabb ahhoz, hogy a magyarságtudatot, a haza szeretetét ébren tartsuk. Az ifjú nemzedékeknek is át kell adni a népi hagyományok értékeit és szeretetét.”
Kisalföld, 1994.február.23., Szeretettel közeledni…
„Valóban jó érzés, hogy használni tudtam a tudománynak: nem éltem hiába!”
Hegyalja, 1991. november
„Egész életemben mindent hivatástudatból csináltam. Hiszek benne: az a küldetésem, hogy amit tudok, átadhassam az embereknek. Az ismereteken túl, a szívemet is adhassam bele.”
Hegyalja, 1991. november
„Erre születik az ember. Sugározni kell tudni öntudatlanul is. A tudást emberközelbe kell vinni, és szeretettel kell adni.”
Hegyalja, 1991. november
„Az iskola a tudás alapjait rakja le, előkészít az életre. Az igazi művelődés nagy lelki épületét azonban mindenkinek magának kell megépítenie. A tapasztalati tudással párosult önművelés a legnagyobb kulturális erő, és sokszor az iskolázottak fölé emelheti a tehetséges, törekvő embert.”
Győr, Szabad Szó 1945.október. 28./Hegyalja, 1994. február
„Vigyázni kell nagyon arra, hogy ne gyökértelen, levegőbe lógó legyen az emberekben megindított önművelés, hanem a meglévő ősi hagyományokon alapuló népi tudásra építsen.”
Győr, Szabad Szó 1945. október 28./Hegyalja 1994. február
„Nyelvünket, ízlésünket, dalainkat, szokásainkat, egyszóval ősi népi kultúránkat a magyar falu őrizte meg az évszázadok viharában is. Ma, azonban a felszínes, idegenszellemű, divat-ízlés vásári silányságaival megmérgezték a falut. A sajtó, mozi, rádió és a rohanó civilizáció minden »áldásával« felülről, a városból jött sláger-műveltséggel lassan levetkőzi népünk az ősit, a tisztát. Elfelejti a régi kincset. Ezért kell visszaadni.”
Győr, Szabad Szó 1945. október 28./Hegyalja 1994. február
„…hogyha szívem szerint csak furulyázni tanítok meg magyar gyerekeket, akkor is többet használok a népemnek, mintha kinn maradok!”
Műhely, 1996. március
„Most, a nyolcvanadik évem küszöbén nyugodtan nézek vissza az életemre, az életem útjára, hogy amire küldetésem volt, azt becsülettel igyekeztem teljesíteni.”
Műhely, 1996. március
„Nagyon fontos, hogy ezeket a hagyományokat ne felejtsük el. A néprajztudomány összegyűjti … leírjuk könyvekbe, előadásokba elmondjuk, mert meg kell ismertetni a mai nemzedéket vele. Mert nem szabad, hogy az öregek elvigyék a sírba magukkal ezeket a szellemi kincseket, sem a népdalainkat, sem a nagyszerű ősvallásunk maradványait, a hiedelem mondákat, sem a történelmünknek az emlékeit, amikor egy külön előadást lehetne beszélni róla, hogy a történelem hogyan él az emberek emlékezetében a falun. Tehát nagyon sok szép érték van, amit nem szabad elveszteni … ilyenkor, magatokban ne felejtsétek el, őrizzétek a lelketekben, és olvassatok ilyen irodalmat. Mert nagy hiba: nem csak írott műveltségűnek köll lenni a magyar népnek, a magyar embereknek, hanem magyar műveltségűeknek. Mikor leszünk magyar műveltségűek? Ha az iskolába tanultakat – akár elemiben, akár egyetem, bárhol, amit az írott műveltségben magunkba szedtünk – őrizzük meg, mert az európaivá tesz bennünket, tart meg bennünket, de amellett öntudatosan valljuk, és őrizzük ezeket a népi hagyományainkat, a magyar népi emlékeket, mert ezek adnak nekünk magyar műveltséget!”
Tanító, favágó, kántor, néprajzkutató…, Portréfilm, 1995., Rábapatonai néprajzi nyári tábor, az esti tábortűzénél
„Minden erőmmel azt szolgálom, a legfontosabb nevelő célom: magyar világnézetet, magyar műveltséget adni az embereknek.”
Portréfilm, 1995.
„Az ember beleszületik a tájba. S a szülőhaza, a táj szeretete végigkíséri egész életén… a tájkutatásnak ez a lényege, hogy nagyon sokoldalúnak köll lenni. Tehát minde, ami abban a tájban jellemző, azt az egész életet kell nézni, az élet teljességében. … A nagy tudósokat tisztelem böcsülöm, aki egy szakmából világviszonylatban, összefüggésben tudja azt az egy szakmát. De az csak »egy luku«. Az élet, az meg sokszínű. Tájkutató csak az lehet, aki az élet sokszínűségét az életet sokszínűségében tudja megragadni. És ezt csináltam én a Szigetközben, és a szigetközi bázis után aztán a Rábaközben ugyanúgy."
Portréfilm alap, 1995.
„A néprajz értékei azért fontosak, mert mindannyiunkat szolgálnak, megmutatják közös kincseinket, láttatják az emberi lét lényegét, folyamatát, mibenlétét.”
Zsilavyné, Hegyalja, 2014. április