1991 tavaszán Győrött népes közönség hosszú órákon át köszöntötte bensőséges ünnepségen dr. Timaffy Lászlót a Kisalföld és a megye, különösen a Szigetköz néprajzának avatott, tudós kutatóját.
Oly sokan kértek szót, hiszen a megyei és a fontosabb városokban működő intézmények, társadalmi szervezetek mellett szinte mindegyik község küldöttei is köszönteni akarták, miközben átadták ajándékaikat, emléktárgyaikat. Hihetetlen volt, hogy Timaffy László immár 75 éves. Tudós munkásságáért, varázslatos emberségéért, közművelési szervező tevékenységéért sokan szerették volna hálájukat, köszönetüket nyilvánítani. Hiszen mindannyian tudták, szülőföldjüket ő vezette be a tudományos kutatás világába. Tudták, neki köszönhetik, hogy a világról értékálló ismereteket szerezhettek az Agrártudományi Egyetemen, Népfőiskolán, gazdatanfolyamokon, szakkörökben vagy középiskolákban. Honismeretei foglalkozásokon általa ismerhették meg szűkebb tájuk hagyományait és az egyetemes magyarság népi kultúrájának örökségét.
Tudományos ülésszak
Erre a bensőséges ünnepre készülve határozták el a győri múzeum és a megyei múzeumi szervezet muzeológusai, hogy 1991 őszén kétnapos tudományos ülésszakot szerveznek Timaffy László tiszteletére, amelyre meghívják az országos múzeumok és a kutató intézmények, valamint a dunántúli múzeumok Kisalfölddel foglalkozó kutatóit, hogy ki-ki egy-egy dolgozattal, előadással köszöntse Timaffy Lászlót 75. születésnapján. Nagy örömünkre szolgált, hogy az 1991. október végén megvalósuló kétnapos tudományos ülésszakon képviseltették magukat a szlovákiai magyar néprajz művelői is, valamint az etnográfus, muzeológus kutatókhoz többen kapcsolódtak a helyi levéltárak történészkutatói közül, amint a helyi főiskolák szociológus, pedagógus közművelődési oktatói közül is többen beszámoltak kutatói, feldolgozói tevékenységük eredményeiről. A tudományos ülésszakot megtisztelte dr. Gunda Béla akadémikus is, aki a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya ünnepi köszöntőjét tolmácsolta. Dr. Gaál Károly Bécsben élő egyetemi tanár az 1956. októberi történelmi élményekről szólt, egyben közvetítette a szomszédos ausztriai kutatóinak üdvözletét is.
Jelen kötet most a kétnapos tudományos ülésszak elhangzott előadásainak java részét teszi közzé. E publikációit a Xantus János Múzeum, illetve a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársai azért is szívügyüknek tartották, mert az Arrabonának, a megyei múzeumok 1959-ben indult évkönyvsorozatának Timaffy László alapításától fogva a leghűségesebb és a legszorgalmasabb szerzője volt. Alkotó egyéniségének számos jelentős tanulmányt, dolgozatot köszönhetünk, amelyek nélkül ma már nem lehet szólni sem a Kisalföld, sem a megye világáról.
A tudományos ülésszak örvendetes mozzanata volt, hogy ezen mutatták be Timaffy László legújabb, helyi kiadásban megjelent könyvét, amely a Hanságra és a Rábaközre vonatkozó néprajzi és folklorisztikai ismereteket foglalta össze. A tudományos ülésszak első napján este a ménfőcsanaki művelődési ház szervezésében sor is került az új könyv első író-olvasó találkozójára.
Élete
Timaffy Lászlót egész élete munkássága a kisalföldi tájhoz kötötte. Apai családja a Székelyföldről települt Pozsony megyébe, a vajkaiaknak a Duna déli oldalára kirajzott szállásaira, tanyáira. Nagyapja szervezte meg a Duna csallóközi partján sorakozó, hajdani egyházi nemes községek szállásainak, tanyáinak önálló településsé válását. A mai Dunasziget egyik magva, Cikolasziget utóbbi 100, 120 éves története elválaszthatatlan a Timaffyaktól. Timaffy László a szomszédos mosoni síkságon, Mosonszentandráson született 1916. április 16-án. Az első világháború után Mosonba költöztek, majd az óvári Piarista gimnáziumot végezte el. Alapvető élményeit, tudományos indíttatását Cikolaszigeten és környékén, a Szigetközben szerezte, mint legfontosabb tanulmányai tanúsítják, a nagyszülői ház környezete ihlette meg.
Érettségije utána budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen geográfusnak tanult. Földrajz-történelem szakon végzett. A Szigetközben szerzett élmények alapján doktori disszertációját a táj hidrogeográfiájából írta. Megszerezte a Közgazdasági Karon a gazdaság-földrajzi tanári képesítést is.
Gazdasági Akadémia
Néhány évi középiskolai tanárkodás után a Gazdasági Akadémiára, a későbbi Agrártudományi Egyetemre, Mosonmagyaróvárra nevezték ki, ahol a gazdaságföldrajz, agrárföldrajz előadója, utóbb tanszékvezető docense volt. A hagyományosan elsősorban a nagybirtok számára képzést nyújtó intézmény egyik megújítója lett a II. világháború évei alatt, hiszen többek között ő kezdeményezte a legelsők között, hogy ez az európai rangú tanintézet rendszeresen foglalkozzon a paraszti gazdálkodás agrárgazdasági problémáival, a parasztgazdaság modernizációjával.
Pályája elején részben Győrffy István professzor és munkatársai, tanítványi körének hatása és példája nyomán Timaffy László egyre elmélyültebben foglalkozott a Kisalföld, közelebbről a Szigetköz néprajzával. Gyermekkorából ismert népéleti mozzanatok emlékeit derítette fel, majd nyomozta tovább a Szigetköz tágabb térségeiben. Első dolgozatai, a földrajzi ismeretterjesztés rangos fórumában a Földgömb számaiban jelentek meg. Írásai nagy jelentőségét abban látjuk, hogy elsőként sikerült a Kisalföld néprajzára, hagyományvilágára országos figyelmet felhívnia. Első híradásai, dolgozatai, évtizedek múlva is helytállónak mutatkoztak, s alkalmasak voltak arra, hogy részletesebben kidolgozva tényanyagukat, eredményeiket a nemzetközi szakirodalomba is bevezessék. A szigetközi, ártéri pásztorkodást bemutató dolgozatai nyomán a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyói más tájainak ártéri gazdálkodását is tisztázta a kutatás. Sokunk számára emlékezetes az a filmfelvétel, amely 1945-ben a cikolai nyáj úsztatását, ártéri legeltetését örökítette meg. Az újjáéledő tudományos filmezés egyik ígéretes kísérlete volt ez a rövidfilm. Mind az operatőr, mind a rendező híven követték Timaffy László beszámolójának tényeit, tudományos hangsúlyait. Csak sajnálnunk lehet, hogy magyar filmezés és a hazai etnográfia később csak ritkán találkozhattak, elvétve születhettek ilyen igéző és hiteles filmbeszámolók. Fájlalhatjuk, hogy Timaffy László más témáiban sem születtek hasonló filmfelvételek.
Timaffy László 1945 és 1948 között megalapozta a paraszti gazdaság tudományos, agrárközgazdasági kutatását és oktatását Mosonmagyaróvárott, ahol korábban a képzés csak az uradalmak, nagybirtokok problémáival foglalkozott. Örök kára a hazai és a közép-európai kutatásnak, hogy Timaffy László e tárgyú vizsgálódását a politikai változások megszakították.
A koalíció felszámolása után eltávolították az Agráregyetemről. A szigetközi erdők favágójától furulyatanárig sok minden volt Timaffy László, hogy becsülettel megélhessen, majd népes családját is eltarthassa. Nem hagyta el szülőföldjét, hazáját, és nem lett hűtlen a tudományhoz sem. Kitaszítottságában nyitott szemmel járt, nyomon követte az általa korábbról ismert jelenségeket, rögzítette a változásokat, s a kisalföldi táj hagyományvilágának újabb és újabb jelenségeivel ismerkedett meg. Módszeresen gyarapította és gazdagította ismereteit. Közben olyan emberi magatartást tanúsított, amely etikusságával, helytállásával országszerte elismerést szerzett számára. Egyenessége, erkölcsi tekintélye, becsületessége az ötvenes évek egyetemi hallgatói körében is legendás volt. Jellemző, hogy 1957 és 1959 között, amikor letartóztatásban volt, illetve politikai büntetését töltötte 1956 októberében tanúsított embersége, helytállása miatt, Győrött városszerte az ellene lefolyt nyomozás alatt és bírósági eljárás idején megmutatkozott tisztességét legendás példaként emlegették. Valószínűen vádlói előtt is nagy tekintélyt szerzett magának, felfedezték emberi, kutatói értékeit, s bizonyos fokig megenyhültek iránta. Szabadulását követően ugyan nem kapott méltó állást, de tudományos publikációit hallgatólagosan ugyan, de tudatosan támogatták, sőt szorgalmazták.
Ennek köszönhetően 1960-tól a legállandóbb munkatársa, etnográfusa lett az Arrabonának. A Szigetközi krónika című könyve soha nem jelenhetett volna meg, ha a helyi tanácsi szervek nem támogatják. Annál fájdalmasabb, hogy a Xantus János Múzeum vezetői, illetve a múzeumok miniszteriális irányítói számos próbálkozása ellenére sem tudták múzeumi munkahelyhez juttatni,.
Tudományos tanácskozások, konferenciák
Timaffy László az irányában megnyilvánuló, ugyan fenntartásoktól sem mentes támogatást következetesen felhasználta. Élt a szerény lehetőségekkel, minden kutatási alkalmat százszázalékosan kiaknázott. Ahol arra csak mód kínálkozott, eredményeit, hatalmas anyagismeretét mind a tudományban, mind a közművelődésben közkinccsé tette. Egyszerre volt otthonos a tudományos tanácskozások, konferenciák előadói között, de népszerű, szívesen látott vendége volt az ismeretterjesztő rendezvényeknek. Felejthetetlenek azok a műsorai, amelyeket adatközlői segítségével a szigetközi, kisalföldi néphagyományokból állított össze oly módon, hogy a bemutató kórus, játszócsoport, táncegyüttes saját maga tradícióját elevenítette és jelenítette meg. Hatalmas hely- és valóságismeret hozzá tudta segíteni ahhoz, hogy bármilyen feladatot kapott, bármilyen kihívással kellet szembenéznie, az első kezdő, kiinduló lépéseket önállóan saját tapasztalatai alapján megtehette. Ezt követően tanulmányozta a korábbi szakirodalmat, fogott hozzá a szakarchívumok búvárlásához. Ilyen módon dolgozatai, tanulmányai mindig szerves folytatásai lehettek a korábbi nemzedékek feltáró, elemző munkájának.
Kedvezőtlen viszonyok
Nagyon nagy kár, hogy Timaffy Lászlót sorsának 1948 utáni mostohasága, 1956 és 1960 közötti megpróbáltatásai lehetetlenné tették a néprajzi közéletben való aktív részvételét. Nem vehetett részt abban a szervezeti, módszertani megújulásban, ami a kedvezőtlen politikatörténeti viszonyok ellenére mégiscsak lezajlott ebben a korszakban. A hazai etnográfia ebben a periódusban nyitott a történettudomány irányába, sok mindent elkövettek a szaktudomány vezetői azért, hogy adaptálják különféle társadalomtudományi diszciplínák módszeri eredményeit. Azért is sajnáljuk, hogy nem kaphatott munkahelyet egyik múzeumunkban sem, mert miközben a nagyobb vállalkozásokat már kutató munkaközösségek végezték, Timaffy Lászlónak mindig magányosan, elszigetelten kellett dolgoznia. Igaz, becsülettel állta a versenyt, de bizonyosan hatékonyabban tevékenykedhetett volna, ha nem magányosan folytatja pótolhatatlan munkáját.
Ma már az is bizonyos, hogy sok olyan időszerű értékmentő munka várt volna a táj múzeumaira, amit leginkább ő végezhetett volna el. Tanulmányai, dolgozatai bizonyítják, e feladatokkal eredményesen birkózhatott volna meg. Ő – sajnos – erre nem vállalkozhatott, más pedig nem állt rendelkezésre.
Tudományos munkássága
Timaffy László tudományos munkássága – amint arra már utaltunk – nélkülözhetetlen a Kisalföld módszeres megismerése szempontjából. A magyar nyelvterület északnyugati mátyusföldi, csallóközi, szigetközi, rábaközi része beható elemzése nélkül lehetetlen a magyar népi kultúra közép- és újkori fejlődését tisztázni, lehetetlen feldolgozni a magyarság közép-európai interetnikus kapcsolatrendszerét. Domonkos Ottótól, Bárdossy Jánoson, Kisbán Eszteren, Horváth Terézián át sokan kaptunk indíttatást, hogy dolgozzunk e problémakörön. (Valamennyiünket Tálasi István akadémikus, egykori professzorunk ösztönzött e feladatra.) Minden elszánás kevés volt ahhoz, hogy folyamatosan teljesíthessük missziónkat, mivel a körülmények mostohasága miatt feladatainkhoz hiányoztak a kellő feltételek, elemi adottságok. Timaffy László szívós kitartása, állandó jelenléte, tájhoz kötődése szerencsére a sors mostohasága ellenére is sok mindent pótolt. Tudománytörténetileg éppen ezért nem lehet eléggé értékelni kitartó hűségét, szívós következetességét. Hiszen, sokunkat helyettesített, helyettünk is elvégzett olyan feladatokat, amelyeket a meg nem ismétlődő történelmi pillanat felkínált.
Timaffy László tudományos tevékenységében, kutatói életművében a legkiemelkedőbb talán a különleges sokoldalúság, tematikai gazdagság és az, hogy nagyon sok olyan jelenséget, témát rögzített, amely a magyar nyelvterület más pontjain évtizedekkel vagy nemzedékekkel korábban elenyésztek, feledésbe merültek. Elég önálló köteteit, a ma már klasszikusnak számító Szigetközt bemutató könyvét kézbe venni, vagy az Arrabona régi köteteit kell csak fellapozni. A táj jól felkészült polihisztori vénával rendelkező tudósa áll előttünk, aki egyaránt otthon van az anyagi kultúra világában (aranyászat, ártéri pásztorkodás, fogatolás, kisipari tevékenységek stb. témákra hivatkozhatunk), de behatóan ismeri a helyi társadalom viszonyait és a helyi gazdasági szervezet átalakulását, s mindazt, ami ebből a szokások és rítusok világában lecsapódik. Nem hiányoznak színképéből a folklorisztikus témák sem, essék szó akár a népdalról, a táncról vagy a temetés rendjéről. Ezek a jelenségek nála nem atomisztikusak, hanem, amint a könyvei bizonyítják, nagylélegzetű összefüggésrendszerek elidegeníthetetlen részei és e rendszerek belső törvényeit éppen a kisebb jelenségek titkai, tanulságai alapján fejtette meg.
Emberi dimenzió
Leírásai, anyagbemutatásai nem csak a puszta tárgytörténet okán maradandó értékek. Bármiről szólt Timaffy László, mindig az embert, az emberi történést ragadta meg, s az emberin keresztül mindig a táj és a haza népét is jellemezte, mondandója mindig a közösségről, a közösségiről szólt. Tanulmányai, írásai mindig felvillantották az emberi történések belső szépségeit, hellyel közzel a romantikáját. Tudományos prózájának éppen az emberi dimenziója, belsőleg igazolható romantikája révén felejthetetlen. Szellemi, gondolati és nyelvi ereje sodrása, hevülete van. Könyveit ez irodalmilag is becsessé teszi, olvasói természetesen azonosulnak Timaffy László értékválasztásával, rávezeti az érdeklődőket az általa feltárt jelenségek belső szépségeire, a jelenségek mögötti emberi erőfeszítések értékeinek becsülésére. Írásai olykor Győrffy István, Kiss Lajos, Luby Margit megjelenítő erejét, anyagbemutatási gazdagságát, árnyalt tanulmányait idézik. Hozzájuk hasonlóan nemcsak dokumentál, elemez, tanít, hanem követésre, a munka folytatására ösztönöz.
Timaffy László ugyan teljes életművével a Kisalföldhöz kötődött, a kisalföldi tájat ragadta meg. Munkássága első kísérletei, a Földgömb hasábjain való publikálásai óta anyagával, bemutatási módszerességével, kidolgozottságával nem kevésbé következtetéseivel együtt a hazai etnográfia legkiválóbb teljesítményei közé tartoznak. Nélküle nem lehet majd megírni a legutóbbi 50–60 év hazai néprajzának kutatástörténetét.
Szívből kívánjuk…
Jelen kötetükkel a néprajzkutatás utóbbi négy, öt nemzedéke tiszteletét kívánják leróni a szerzők. Csak örömükre szolgált, hogy annyi jeles historikus és társtudományi kutató csatlakozott hozzánk Valamennyiük nevében és a múzeumaink nevében kívánjuk, hogy Timaffy László még sokáig munkatársunk, helyi mesterünk, igaz kalauzunk legyen!
Adjon Isten Timaffy Lászlónak boldogságot, sok erőt, jó egészséget, békességes körülményeket, áldásos munkákat! Szívből kívánjuk, hogy az elkövetkezendő években kiteljesíthesse tudományos terveit. Szeretnénk, ha érezhetné a munkássága iránti tudományos és kulturális érdeklődésben is megnyilvánuló szeretetet, tiszteletet!
A múzeumi szervezet munkatársai és vezetői jelezni kívánták az ülésszaknak megszervezésével és az elhangzott előadások minél teljesebb közzétételével, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok tudományos műhelyként, kutatási fórumként kívánnak tevékenykedni. Erre köteleznek bennünket azok a hagyományok, amelyek jegyében intézményeinket a múlt században létrehívták, s folyamatosan éltették azóta is. A tudomány önzetlen, mindenekfelett való szolgálatában éppen Timaffy László adott meggyőző példát a nem is könnyen teljesíthető, kihívásokkal terhes korszakunkban.