A Szigetköz szülötte, a Szigetköz küldötte. Cikolaszigeti „tátos” Kelemen Viktor, rábapatonai „tudós” Nagy Ferenc, s a mecséri „gyógyító ember” megszólaltatója.
Néprajzkutatóvá vált, pedig eredetileg nem annak indult. Földrajz-történelemszakos tanárként kezdte pályáját, 1939-ben doktori értekezését is geográfiából írta. S lett ezután örökre elkötelezett, áldozatos híve, szakavatott művelője a néprajznak.
A pápai, majd budapesti tanárkodás évei után 1946-tól Mosonmagyaróvár, a mai Agrártudományi Egyetem: élete új állomása. Majd következnek a megpróbáltatás esztendei, egy ideig az íróasztal nyeli el a kész munkáit.
A bibliográfiai adatokat végig nézve, kirajzolódik Timaffy László munkássága. Ha röviden összegezni kellene életművét, a Szigetköz monográfusa címmel összesíthetnénk. Erről maga, a következőképpen vall Szigetköz (Budapest, 1980.) című kismonográfiájában:
„Az ember beleszületik a tájba. S a szülőhaza, a táj szeretete végigkíséri egész életén. Én is így vagyok a Szigetközzel. Már kicsi gyerekkorom emlékei mélyen belém vésődtek… Mindig az élet egészét kerestem, a nagy összefüggéseket a Duna és az ember között. Ekkor találkoztam össze az utolsó aranyászokkal, pásztorokkal, molnárokkal, révészekkel, halászokkal, s az öreg emberek sorsán, életén át kitárult előttem ez a múltba vesző régi világ… nem tudtam megállni a múltnál: a táj és az ember egymásba fonódó életének kutatását a máig… kell folytatnom…”
Ennek a máig folytatott, egy életen át végzett kutatásnak summázata a Szigetközi krónika (Győr, 1976.) majd a Szigetköz kismonográfia, amelyeket közel harminc tanulmány előzött meg.
Bár a Szigetköz népi kultúráját vizsgálta elsősorban, de ezen túl az egész Kisalföld néprajzának feltárása foglalkoztatta. Tanulmányaiban és ismeretterjesztő munkáiban, előadásaiban egyaránt foglalkozott a vidék gazdálkodásával, a nagycsaládi hagyományokkal, a temetőkkel, de a hitvilággal és a mondákkal is. Tanulmányai elsősorban az Arrabona-ban, a Győr-Moson-Sopron megyei Múzeumok Évkönyvében valamint az Ethnográphia-ban jelentek meg. Ismeretterjesztő írásai a helyi lapon, a Kiasalföldön kívül a Győri Műhely-ben és a Honismeret-ben jelentek meg. Utóbbinak a szerkesztőbizottsági tagja is volt.
Timaffy László nemcsak kutató volt, hanem mint tanár, a felnövekvő nemzedék olyan nevelője, aki személyes példájával és áldozatkész, fáradhatatlan szervezőmunkájával évről-évre újabb ifjakat nyert meg a honismereti mozgalomnak, az önkéntes néprajzi gyűjtőmunkának. Az irányításával született néprajzi munkák figyelemreméltó adatokat jelentettek a terüket néprajzi jellemzőinek megismertetéséhez.
Az élete megpróbáltatásait, keserűségeit, sikereit és örömeit, kitartó munkáját, töretlen munkakedvét nézve mondhatjuk röviden:
Helytállott őrhelyén, a magyar népet szolgálta, ügyét hűséggel képviselte.
S. Lackovits Emőke néprajzkutató